|
Miért nem lehet eltüntetni a HIV-et a szervezetből?
A HIV felfedezése óta folyamatosan foglalkoztatja a kutatókat az a kérdés, hogy a HIV vajon eltüntethetÅ‘-e maradéktalanul a szervezetbÅ‘l, ha a fertÅ‘zés már kialakult, azaz végbe ment a szerokonverzió. A tudomány mai állása szerint az ilyen eradikáció nem lehetséges, méghozzá a következÅ‘k miatt. A HIV viszonylag primitív vírus. Működésmódja is szokatlan, vagy inkább ritka a többi vírushoz képest, lévén retrovírus, tehát genetikai örökítÅ‘anyagát a reverz transzkriptáz enzim segítségével építi be a gazdasejt DNS-láncába, ami így a természetes szaporodási ciklus során újabb HIV-vírusokat termel, hiszen a fertÅ‘zés "átprogramozza". A HIV elsÅ‘dleges célpontjai a T-sejtek, mindazok, amelyek CD4-es receptorokkal rendelkeznek, ugyanis ezekhez képes kapcsolódni a vírus. Az ilyen T-sejtek között találunk olyanokat is, amelyek szokásos falósejtek, de találhatók közöttük úgynevezett emlékezÅ‘ sejtek is. A HIV kiirtásának elsÅ‘ nehézsége tehát abban rejlik, hogy ezek az emlékezÅ‘ sejtek sokszor akár évekig (sÅ‘t akár egy évtizedig) is inaktívak maradhatnak. Egy olyan fertÅ‘zésre várnak, aminek kiküszöbölésére eredetileg programozva vannak. Azonban maguk is HIV-fertÅ‘zött sejtek, amikor tehát szaporodni kezdnek - a megfelelÅ‘ fertÅ‘zés megjelenésekor -, akkor a HIV termelése is újraindul. A sejtek genetikai DNS-ébe már beépült HIV elemeket, az úgynevezett provírust nem lehet kiirtani, sÅ‘t kimutatni sem. Az ilyen látens fertÅ‘zés a teljes szervezetben jelen van. A következÅ‘ probléma, hogy egyik jelenleg létezÅ‘ HIV-gyógyszer sem képes tökéletesen leállítani a vírus szaporodását. Ennek fÅ‘leg a vírus nagyon gyors és rendkívül rugalmas alkalmazkodóképessége az oka. Miközben a szervezetben egy idÅ‘ben egy típusú vírus van túlnyomó többségben (wild type), addig folyamatosan jelen vannak (csak sokkal kisebb mennyiségben) már gyógyszerrezisztens mutációk is, amelyek hol jobban, hol kevésbé életképesek. Ezek elegendÅ‘ek ahhoz, hogy a HIV folyamatosan (bár csak csekély mértékben) szaporodjon. A gyógyszerek jelenlétében, illetve feltehetÅ‘en anélkül is képes a HIV arra, hogy episzómákat alakítson ki. Az episzómák olyan vírus-RNS szekvenciák (ezt rakja bele a vírus a sejt DNS-ébe), amelyek a sejten belül önmagukba záródó köröket vagy gömböket alkotnak. Ebben a formában nem fertÅ‘zÅ‘képesek, de képesek felbomlani, és így már beépülhetnek a gazdasejt örökítÅ‘ anyagába. Ez a folyamat még nem teljesen feltárt a virológiában, de éppen ezzel kapcsolatosan nagyon fontos és ígéretes kutatások folynak. Ilyen módon tehát a szerevezeten belül úgynevezett rezervoárok alakulnak ki, amelyekben a HIV rejtÅ‘zködve jelen van. Ilyen lehet a csontvelÅ‘ és a nyirokkeringés, illetve a nyirokmirigyek, ahol az egyébként inaktív emlékezÅ‘ sejtek pihennek megfelelÅ‘ szaporodási üzenetre várva. Külön nehezíti a helyzetet, hogy a gyógyszerek többsége nem képes áthatolni a véragy-gáton és a szervezetben található egyéb, természetes biokémiai gátakon. A prosztatában termelÅ‘dÅ‘ sejtek például tipikus rezervoárt alkotnak. Lassan szaporodnak, a gyógyszerek kis hatékonysággal jutnak el a genitális traktusba - ezért lehetséges, hogy a gyógyszeres terápia ellenére is az ondó jelentÅ‘sebb mennyiségű HIV-et tartalmazhat. A véragy-gáton jelenleg csak két-három vegyület képes áthatolni, így a HIV szinte akadálytalanul szaporodik az agyban. A jelenleg alkamazott terápiás módszer (HAART) lényege, hogy minél több helyen avatkozzunk be a vírus szaporodási folyamatába. Feltehetjük, hogy újabb gyógyszerosztályok megjelenésével sikerülhet olyan hatékonysággal blokkolni a HIV szaporodását és sejtekbe történÅ‘ beépülését, hogy a természetes immunreakció képes eltüntetni a kórokozót. Éppen ezt a célt szolgálnák a különféle vakcinációs kísérletek is. További megoldás lehet, ha sikerül javítani a gyógyszerek hatékonyságát és bejuttatását a sejtekbe - ez különösen nagy kihívás. Források: |